Vásárhelyi András (?–Palota, 1533) himnuszköltő. Ferences-rendi szerzetes, a Jagelló-kori vallásos költészet legszebb énekének szerzője.
Nevét az Angyaloknak nagyságos asszonya…c., az utolsó versszak szerint 1508-ból származó vers őrzi, amelyet a ferencesek pesti rendházában írt. Ebben már utalt a török veszélyre. Máriát a törököknek megnyomorojtójaként, a magyaroknak megoltalmazójaként szólítja meg. Az éneket a Peer-kódex őrizte meg, annak legszebb verse. Feltehetőleg a Pula melletti Táladi Kolostor révén jutott a vázsonyi pálosokhoz, akik azt a Peer-kódexbe bemásolták. A későbbi Thewrewk-kódexben is olvasható, és ez hagyományozódott az énekeskönyvekben. Az imádságoskönyvet Csepely Zsigmondnak, a Nagyvázsony melletti, a török által elpusztított Csepely község lakosának, a pálosok támogatójának másolta hat ismeretlen kéz. Egyes kutatók szerint Vásárhelyi Andrást 1526-ban Mohács környékén a törökök ölték meg. Mások úgy vélekednek, hogy a várpalotai ferences kolostorban élte élete utolsó éveit és két rendtársával együtt az 1533. évi ostromnak esett áldozatul. A várpalotai r. k. templomban, 1987-ben leleplezett emléktáblán a vers egy szakasza mellett is ez a dátum olvasható.
Vásárhelyi András Mária éneke 1508-ban keletkezett. Ez az első olyan magyar nyelvű költemény, melynek ismerjük a szerzőjét, a szereztetés pontos helyét és idejét. A költő nevét az akrosztichon őrizte meg, a versszakok kezdőbetűiből így olvasható össze: ANDREAS DE VASARHEL. A 10. versszak kezdete mindkét kódexben hibás, a Siradalmas szót vélhetően Viadalmas-ra kell javítani, hogy a szerző vezetékneve helyesen alakban álljon.
A vers 16. szakasza a kolofon, ahol a szereztetés körülményei szerepelnek:
 |
Ezt szerzették Pestnek városában, |
| A Mária-ének latin eredetijét nem ismerjük, kifejezései, jelzős szószerkezetei a Mária-litániákhoz hasonlítanak. A lehetséges latin minták között fontos szerepet játszik a Te Deum Máriára alkalmazott változata, mely megtalálható a Vásárhelyi-verset is őrző Thewrewk-kódexben. A költemény dicsérő megszólításokkal halmozza el Máriát, az angyalok nagyasszonyának, a paradicsom kapujának, szüzek virágának nevezi. Felsorolja azokat az égi rendeket, arkangyalokat, szeráfokat, kerubokat, apostolokat és prófétákat, akik mind Máriát ünneplik. A vers a szegények, özvegyek, árvák, szüzek nevében kér segítséget, Istennél való közbenjárást. Az embereket Ádám fiainak hívja, akik eredendő bűnnel terheltek, siralomban születnek, és állandó bajvívás az életük. Az ének végül Máriát a magyarok védőszentjeként említi. Megjelenik a költemény soraiban a török is, ám 1508-ban ez még nem jelenthetett az ország belsejében jelenlévő katonai ellenséget, vélhetően a pogány jelentésben szerepel. A Peer-kódex cantilenának nevezi a verset, kiemeli, hogy éneklésre való. A magyar nyelvű énekeket nem a papság, hanem a laikus gyülekezet énekelte, ezért nevezzük az ilyen típusú verset népéneknek. Vásárhelyi költeményének korabeli dallamát nem ismerjük, de a 17. századi nótajelzések nyomán valószínű, hogy a Salve mater misericordiae dallamára énekelték. A négysoros, 10 szótagos, 4+6-os ütemezésű sorokban írt éneket más nótára is énekelhették, ehhez a korban elegendő volt a versforma azonossága is, ezért akár Tinódi Sebestyén Hadnagyoknak tanuság című versének, akár a Parancsolá az Augustus császár… kezdetű versnek a dallamát is használhatták. A dallam eltüntette az amúgy szabatos ritmusú vers szótagszámainak kisebb döccenőit. Az a tény, hogy Vásárhelyi verse három 16. század eleji kódexbe is belekerült, már önmagában is mutatja az ének közkedveltségét. A Thewrewk-kódex szövegéből azért hiányozhat a kolofon, mert ez illett a legkevésbé az éneklés során a vallásos tartalomhoz. A 16. századból további lejegyzéseket nem ismerünk, hiszen a megerősödő protestáns gyülekezeti éneklés teljesen elfedte a katolikus énekhagyományt. |
A 17. század elején azonban több forrásból is előkerül a szöveg. 10 strófára rövidült változata megtalálható a legjelentősebb kéziratos katolikus énekgyűjteményekben (Gyöngyösi-toldalék, Petri András-énekeskönyv, Kuun-kódex, Mihál Farkas-kódex), 9 strófás átköltése pedig Hajnal Mátyás szíves könyvecskéjében jelenik meg, majd innen bekerül a Cantus catholici és a Cantionale catholicum különböző kiadásaiba.